D a vámpírvadász – D! Egy nő trónol a jobb tenyereden!

- Felébredtél? – szólalt meg egy ismerős nő hang D számára. Teste a földbe volt beásva. Jobbra fordította a fejét s Leilat látta. – A jobb kezedet ne nagyon mozgasd.

- Mióta vagyok elásva?

- 3-4 napja… Amikor találkoznunk mindig el kell, hogy temesselek. Nem tudnál magadra jobban vigyázni? Kicsit unom az áskálódást.

- Én meg mondtam, hogy vigyázz a meleggel! De te nem, mindig csak fejed után mész! – fecseget D bal keze.

- Milyen hangnem ez fiatalember? – most D jobb keze kezdett el beszélni.

- D, ez a nő meg mit terpeszkedik a jobb tenyereden? – D levette a kötését jobb kezéről – persze először kimászott a gödörből.

- Jaj ne. Még egy átok. – D ezen már nem lepődött meg.

- Az a banya tette! Azt is mondtam neked, hogy ne vállald el a megölését, de te mit csináltál? A nyakunkra hoztál egy nőt!

- Kikérem magamnak! Velem még senki se beszélt így! – feleselt D jobb keze.

- Most elválnak útjaink. – indult el Leila észak felé.

D nem válaszolt. Nem szokása és amúgy se azzal volt elfoglalva, hogy Leilara figyeljen. Jobban érdekelte, hogy mit tegyen a tenyereivel. Már most cirkuszolnak.

Aztán eszébe jutott, hogy még egy helyen élnek boszorkányok. Észak felé, a hegyeken is túl egy kikötővárosban.

Felült a lovára és már vágtatott is.

- D, hova megyünk? – kérdezte a bal keze.

- Illene válaszolni a kérdésekre, ifjú dámpír!

- D! Nem lehetne levágni a jobb kezedet? Csak a csuklódtól!

- Gondoltam nem bánod, ha egy ideig veled tartok. – ugrott fel Leila D mögé a lóra. – Hova tartasz?

- Barhound.

- Nagyszerű! Én is oda tartok.

- Még egy nő? D! Lökd le azonnal! Legalább ezt tedd meg a kedvemért! – D erre kissé megszorította a kezét, mire bal keze egy nyöszörgő „Au”-t préselt ki magából.

- Szépek a csillagok. Vajon Meier feljutott?

- Minden bizonnyal. – válaszolt D.

- D kedvesem, ez célzás. De nem a hölgynek, hanem neked kellene udvarolni!

- Buggyant banya! Még hogy D szerelmes! Cö… Ugye D ez nem igaz? Ugye?

- Nem lehetne a tenyereidnek a száját valahogy betömni?

- Ha nem tetszik, le lehet szállni!

- Azt ne mond, hogy te ezt akarod hallgatni egész úton!

- Nincs más választásom. – egész éjjel vágtattak, meg sem álltak pirkadatig. Leila miatt hagyták csak abba – meg persze D-t is kissé idegesítette a két tenyere.

- Jaj. Elültem a fenekem. – jelentette be Leila, miközben leesett a lóról – először le akart szállni, de másképp jött ki a lépés.

- Kislány! Ilyeneket nem illik bejelenteni.

- Kuss banya! – oltotta a bal kéz.

- Mi az hogy kuss banya, tata!

- D! Könyörgöm, vágjuk le! Életemben sok mindent lenyeltem, bármit amit mondtál, de ezt a banyát már nem tudom!

- Na idehallgass tata! Én…

- Abba hagyjátok, vagy megyek a folyóba és belefolytalak titeket!

- MI? D ezt nem teheted! Már megint én szívok, mert te önfejű és konok voltál? – D már nem szólt, csak rájuk nézett, igen félelmetesen. Ezek után jól meghúzta magát mind a két keze – hála az égnek.

Pár óra múlva folytatták útjukat. Napokig vágtattak, ez alatt Leila csak egyszer ásta el D-t. - Ezeken, a hegyeken túl lesz a kikötő. Olyan egy hétnyi vágta lehet. – közölte a tényeket D.

- Nem valami szép hely. De én azzá teszem! Ismeritek a svábbogár történetét? Elénekelem! Túl az Óperencián, túl a tengeren…

- Gyönyörű hangja van! – olvadozott a bal kéz.

- Én ezt nem bírom! – Leila már azon töprenget, ha leszáll, akkor hogyan menjen tovább.

- Majd kicsit később! – s D előrántotta kardját.

- Au! Ne szorítsd így rám azt a vacakot! – nyavalygott a jobb kéz.

- D! Harcolj a bal kezeddel! – de mire ezt a mondat át befejezte a bal kéz, egy szörny feje hullott a földre.

- Fuj… - fintorodott a jobb keze, már felszabadultan.

- D! Miért nem harcoltál a bal kezeddel?

- Mert jobb kezes vagyok!

- Lám-lám! A híres vámpírvadásznak kezd elfogyni a türelme! – kuncogott Leila.

- Jobban van már Jobb kéz kisasszony?

- Köszönöm a kérdést, igen!

- Áruló! – címezte D bal kezének.

- Most miért? Az egy dolog, hogy te aggastyán akarsz lenni, de tőlem ne várd el ugyanezt! Mert végre megtaláltam életem szerelmét!

- Én mindjárt hányok! – suttogta Leila D fülébe.

- Akkor leszel szíves nem a nyakamba!

- D! Nincs kedved kicsit közelebb rakni minket egymáshoz? Csak egy picit!

- Kérem szépen D úr! – hízelgett neki jobb tenyere.

- Bocs, nem vagyok társkereső szolgáltatás!

- Leila! Fűzd meg! Rád jobban hallgat!

- Már nem akarod, hogy D lelökjön a lóról? – a bal kéz elszégyellte magát.

Már három napja lovagoltak a hegyek között, miután kiértek. D elszámította magát, mivel már harmad napon beértek a városba.

- Köszönöm a fuvart! És remélem nem felejtetted el az alkunkat! Aki hamarabb hal meg, annak a másik virágot visz a sírjára! Ég áldjon, vámpírvadász! – köszönt el Leila és elindult az egyik hajó irányába. D még nézte őt és olyat látott, amire nem számított. Leila egy férfi karjaiba rohant.

- D kedvesem ne bánkódj! Találunk neked másik lányt!

- Miről van szó? – értetlenkedett.

- Tudom jól, hogy szerelmes vagy abba a lányba!

- Igen? Én nem tudtam róla… - D körül nézett és megtalálta azt, amit keresett.

- Üdvözöllek dámpír, kinek neve D. Már vártalak. Foglalj helyet! – mutatott a vele szemben levő székre. – Meg akarsz szabadulni a tenyér átkoktól, mit a nővérem okozott neked. Ugye tudod, hogy ez nem lesz olcsó? – D bólintott. – Rakd az asztalra a tenyereid.

- D! Ugye nem akarsz megölni minket? D!

- Végleg megszabadítani az átoktól nem tudlak. Egy valamit lehet ilyenkor tenni. Külön testet kapnak, de tőled sohase szakadhatnak el.

- Az is jó nekem.

- Rendben. – a boszorkány mindenféle szárított növényt szórt D kezeire és varázsigéket mormolt.Majd kihúzta a fejeket D tenyereiből, és gomolyfelhőként keringtek a feje körül. – Ennyit tudtam tenni. 100.000 lesz. – D elővette a pénzt és a boszorkány elé tette.

- SZABADSÁG! – üvöltötte a bal kezén volt gomolyfelhő és az ajtó felé vette az irányt, de mintha egy láthatatlan falnak ütközött volna D fejétől 30 cm-re.

- Megmondtam, hogy nem hagyhatjátok el! – nevetett a boszorkány.

D kiment a házból és felszállt a lovára – senkise nézte őt hülyének, a feje körül keringett egy kék és egy rózsaszín gomolyfelhő.

- Jaj kisasszony, örülök, hogy megismerhetem.

- Légyszíves a fejem mögött édelegjetek, ne a szemem előtt!

- Cö… Jó’ vanna… - és D feje mögé mentek viháncolni – legalábbis D ennyit hallott.

És máig is így élnek, ha csak D meg nem fojtotta őket!

-VÉGE-